A szórend a finnben – a magyarhoz hasonlóan – nem kötött. A szavak rendje azonban eltérő a két nyelvben. A legfontosabb eltérés úgy fogalmazható meg, hogy a magyarban a legfontosabb, a leghangsúlyosabb mondatrész közvetlenül az állítmány elé kerül, a finnben pedig a mondat vagy az elejére. A szórendi szabályok a finnben mégis egy kissé szigorúbbak, mint a magyarban. A gyakorlatban egy magyar mondat finnre fordítva a legritkábban (legfeljebb nagyon rövid mondatok esetén) eredményez azonos szórendet!
Néhány egészen általános szabályon kívül – mint pl., hogy az megelőzi az állítmányt vagy hogy a jelző a jelzett szót – nehéz más fogódzót adni. A legcélszerűbb néhány típusmondatot összevetni, és ebből leszűrni a tanulságokat.
1) Kijelentő mondat („egyenes” szórend)
Kaisa on suomalainen. ’Kaisa finn.’
Hän ei ole unkarilainen. ’Ő nem magyar.’
A sorrend: --- --- állítmányi névszó.
2) Kiegészítendő kérdő mondat („egyenes” szórend)
Kuka tuo poika on? ’Ki az a fiú?’
Millainen kaupunki Helsinki on? ’Milyen város Helsinki?’
A sorrend: az ra vonatkozó kérdés --- --- .
3) Eldöntendő kérdő mondat („fordított” szórend, ha a kérdés az állítmányra vonatkozik)
Onko tuo asema uusi? ’Új az az állomás?’
-- A mondat a val kezdődik, ehhez járul a –/- simuló szócska.
Ez a kérdőszócska azonban nemcsak az igei részhez kapcsolódhat, hanem a tagadó segédigéhez is:
Eikö tuo juna ole nopea? ’Az a vonat nem gyors? – Ugye gyors az a vonat?’.
-- A sorrend: tagadó --- alany --- --- állítmányi névszó. Az alany tehát a tagadó igei állítmányt.